A szakállas agáma

Külleme

A szakállas agáma tudományos neve Pogona vitticeps. Egy közepes méretű gyíkféle, ami átlagosan 35-55centiméter hosszú, a fejétől a farka hegyéig. A természetben is előfordul többféle színváltozatban- ma a tenyésztési munkának hála rengeteg színből és mintázatból váalszthatunk.

Szakállas agáma bébik eladók akár teljes felszereléssel. Érdeklődj ITT!

AZ AGÁMÁKHOZ TELJES, PROFESSZIONÁLIS FELSZERELÉST TUDUNK BIZTOSÍTANI!



A szakállas agáma feje háromszög alakú, rajta több sorban tüskék találhatóak. Az egész torkát is tüskék borítják- ha felfújja a torkát, mintegy szakáll-formát alkotnak. Színüket nászidőszakban változtathatják- sötétebb tónusú lesz a színük.

Teste lapos, melynek oldalain tüskesorok futnak végig. Erős, izmos lábai vannak, a farka hossza akár a testhosszának felét is kiteheti, de azt tartsuk észben: a szakállas agáma farka nem nő vissza,- ellentétben néhány gyíkfajjal, ha sérülés éri az állatot.

Testmérete nagymértékben függ attól, mekkora hely áll a rendelkezésére: ha túl kis helyen tartjuk kedvencünket, az nem fogja elérni a maximális méretét. Általánosan elmondható, hogy csak a jól és megfelelően táplált, egészséges egyedek érik el a fent leírt hosszúságot, és a hímek (főként a domináns) rendszerint nagyobbra is nőnek, mint a nőstények.

A természetben mindössze 5-8 évet érnek meg, ez a várható élettartam, ha kedvencünknek csak az alapvető igényeit elégítjük ki, és nem szentelünk neki elég figyelmet. Jó tartásmód mellett a 12-14 éves életkor sem ritka. Agáma eleség lelőhely a Blahánál ->

Eredete

A szakállas agáma természetes élőhelye Ausztrália sivatagos területei. A kontinens keleti felén fordulnak elő, változatos tájakon: szavannákon, sivatagokban, erdős területeken. Az 1990-es években kerültek az első példányok az Egyesült Államokba, de azóta drasztikusan emelkedett a számuk, mára szinte minden nagyobb állatkereskedésben kaphatóak, már Európa-szerte is.

Minek köszönhető ez a töretlen népszerűség? A legvalószínűbb, hogy jó természetük miatt, az agresszió mindössze néha, egyedek közt nyilvánul meg, emberrel szemben szinte soha. Ha fenyegetve érzik magukat, akkor sem támadnak, csak mozdulatlanná merevednek, felfújják a torkukat és esetleg változtatják a színüket. Hamar hozzászoknak az emberi érintéshez, felismerik a gondozójukat, szívesen pihennek a gazdájukon.



Ha eldöntöttük, hogy szakállas agámát akarunk tartani, nem árt, ha megfontoljuk, honnan is szerezzük be. A legjobb, ha megbízható tenyésztőt keresünk, aki a későbbiekben is segíteni fog tudni az állat ellátásával kapcsolatban. A tenyésztők általában jobban ismerik az állatok igényeit, így egészségesebb és szebb állatokat tudunk náluk vásárolni. Agáma kaja ITT!

Néhány szempontot figyelembe kell venni kedvencünk kiválasztásánál: csak aktív, élénk állatot vegyünk, az egészséges agáma nem lehet letargikus, a fejét nem lógathatja. Vizsgáljuk meg az állatot, vannak-e rajta sérülésnyomok- égések, sebhelyek stb. Ha esetleg van is rajta egy apróbb sérülés, annak gyógyulófélben kell lennie, ne legyen elfertőződött! Szemei legyenek tiszták, ne legyen nyoma könnyezésnek, váladékozásnak. Ha hiányzik az állat végtagja, farkának egy darabja, lábujjai- az nem fog visszanőni soha. Ezek a sérülések nem ritkák, gyakran a nőstényekért folytatott harcban sérülnek meg a hímek.



Felmerül még egy kérdés: fiatal vagy idősebb állatot vegyünk? A kezdőknek a majdnem felnőtt agáma beszerzése javasolt, hiszen a nagyon fiatalok törékenyek, könnyebben megbetegedhetnek, megsérülhetnek, ha nem tudja az új gazdi megfelelően kezelni őket.

Tartás

Amikor berendezzük agámánknak az otthonát, sok szempontot figyelembe kell venni. Fontos azt is látni, hogy az elkövetkező években ebben fog élni kedvencünk, az egészségére, viselkedésére nagy hatással lesz a lakhelye.



A terrárium változatos anyagokból készülhet- üveg, műanyag, farost lemez. Fontos, hogy jó legyen a szellőzése, mivel ezek a sivatagi állatok nem bírják a magas páratartalmat. Lehet az egész tető rácsos,de lehet több, jó szellőzést biztosító rács is a terrárium különböző pontjain. Gondolnunk kell a fűtőlámpák megfelelő elhelyezésére is- olyan anyagból legyen a tető, ami elbírja a búrákat és nem olvad meg alattuk. Ha olyan megoldást választunk, amikor a terráriumon belül van az izzó, úgy helyezzük el, az állat nehogy megégesse magát! Kaja a szakiknak ehol!

Az állatot, míg fiatal, értelemszerűen kisebb helyen kell tartani, ahol biztosítjuk neki az optimális környezetet. Viszont egy nagyra megnövő hüllőről lévén szó- a kifejlett egyedek terráriuma 120 centiméter hosszúságú, 60-65 centiméter mélységű és hasonló magasságú legyen.

Hogy biztosítsuk az egészséges anyagcserét és csontnövekedést, napi 12-14 órán át kell teljes spektrumú UV sugárzást biztosítani, egy melegítőlámpával egyetemben, hogy szimuláljuk a sivatagi körülményeket-, a hőmérsékletet és a sugárzást.



Az egész terráriumban minimum 27-28 Celsius foknak kell lennie- egyes helyeken ez el kell érje a 40-44 Celsius fokot, de 46 foknál semmiképpen se legyen melegebb a napozórészeken sem. Kerüljük a melegítősziklákat, nehogy megégesse magát az állatunk.

A legjobb, ha egy meleg és egy hideg oldalt hozunk létre a terrárium két végpontján: a meleg lesz a napozórész, a hideg pedig az a rész, amit nem ér közvetlenül a fűtőlámpa. Ne használjunk háztartási izzókat - ezek nem bírják, hogy naponta 10-12 órán át égjenek, túlmelegszenek, fel is robbanhatnak, valamint a speciális, terrarisztikai célra gyártott izzók beesési szöge nagyobb, így az állat egész testét melegítik, így nem alakulnak ki keringési rendellenességek. A két végpontra tegyünk hőmérőt, hogy ellenőrizhessük a hőmérsékletet. Éjszakára a terrárium alá, polifoam réteget és fűtőkábelt vagy fűtőlapot tehetünk, hogy ne csökkenjen nagyon a hőmérséklet.



A páratartalomnak alacsonynak kell maradnia- jó legyen a szellőztetése a terráriumnak. Optimális a 40-60%, ezt egy nagy, könnyen tisztítható itatótál behelyezésével megoldhatjuk. Hetente két alkalommal alacsony, langyos vízben fürdessük meg kedvencünket! Megelőzhetjük, hogy kiszáradjon és segítjük ezzel az emésztését is.

Aljzatnak olyan anyagot használjunk, amit ha le is nyelnek, nem okoz szorulást, bélelzáródást- például homok, papírtörlő. Mászóágakkal, nem mérgező élőnövényekkel, búvóhelyekkel, kövekkel (ne tudja magát alá beásni!) gazdagíthatjuk kedvencünk környezetét. A megfelelő méretű búvóhely fontos, hogy agámánk biztonságban érezze magát. A leggyakoribb problémák közé tartozik, hogy az agáma nem tud bélsarat üríteni – ilyen esetben tegyük langyos vízbe 10-15 percre, majd gyengéden, óvatosan masszírozzuk a hasát. Ha 24 órán belül nem oldódik meg a probléma, keressünk fel olyan állatorvost, aki ért a hüllőkhöz is!

Táplálásuk

A szakállas agáma mindenevő: elfogyasztja a rovarokat, zöld növényeket, gyümölcsféléket- a citrusféléket nem szabad adni nekik! Csak megfelelő méretű rovarokat kínáljunk kedvencünknek- az eleségállat nem lehet nagyobb, mint az agáma két szeme közti szélesség.

Szakállas agáma élő eleség lelőhely!

Itatáshoz alacsony tálat használjunk, de mivel a természetes élőhelyén nem nagyon találkozik állóvízzel, így egyes példányok nem fognak inni.

A fiatal szakállas agámákat, hogy támogassuk a növekedésüket, több rovarral, mint növényi táplálékkal kell etetni. Friss, aprított zöldség lehet egész nap kedvencünk előtt, de napi háromszor etessük meg rovarokkal is! Annyi rovart adjunk neki egyszerre, amennyit 10-15 perc leforgása alatt elfogyaszt. A növendékek napi 20-60 darab rovart is képesek felfalni!

A kifejlett állatoknál a növényi-állati táplálék aránya fordított: több zöldség-gyümölcs, és csak napi egyszer kaphatnak rovarokat- amennyit 10-15 perc alatt megesznek. A megmaradt rovarokat ilyenkor is el kell távolítani a terráriumból.

A legjobb nekik a házi-illetve banántücsök, a különböző csótányfélék, sáska. Ne etessünk légylárvákkal, lisztkukaccal vagy gyászbogár lárvával csak szükség esetén, ritkán. Alacsony fehérje és magas zsírtartalmuk, valamint az emészthetetlen kutikulájuk, esetleges baktériumos fertőzöttségük miatt kerülendőek. Fontos, hogy az eleségállatokat jól tartsuk, hiszen a boltokban kapható rovarok sokszor éheznek, így csak üres kitinvázat adunk kedvencünknek.

A tücsköket, csótányokat etessük száraz macskatáppal, zabpehellyel, almával és répaszelettel, a sáskákat zabpehellyel, kelkáposzta levéllel, répaszelettel. Ezek a rovarok szeretik a meleg, száraz, páramentes környezetet, ne hagyjuk bepenészedni az eleségüket, hiszen így a káros gombatoxinok kedvenc hüllőinkbe is bejuthatnak! A legjobb, ha az elhullott rovarokat kivesszük az élők közül.
Különösen a fiatalok nagyon nagy étvágyúak, meglepően sokat tudnak enni, ezért a későbbiekben nagy tételben kell rovarokat vásárolni nekik- melyeket legjobb, ha egy napon át ellátjuk a fent említett takarmányokkal, hogy kitűnő beltartalmi értékük legyen – de a költséghatékonyság érdekében akár rovartenyésztésbe is érdemes belefogni. A rovarokat kitűnő minőségű vitaminporral kell beszórni, mely tartalmazzon megfelelő arányban kalciumot és foszfort, D-vitamint és egyéb, esszenciális vitaminokat, ásványi anyagokat. Kerüljük a szemcsés, szürkés színű, lejárt készítményeket.

Az agámák szívesebben fogják fogyasztani a rovarokat, mint a növényi eredetű eleséget. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, igenis nagyon fontosak ezek az agáma megfelelő táplálásához!

A zöldségek-gyümölcsök egy része( pl. sárgarépa) tartalmaz béta-karotint- ezt alakítja át az agáma A-vitaminná- de csak akkor, ha a szervezetének éppen szüksége van rá. Viszont ha a vitaminpor tartalmaz szintetikus A-vitamint, könnyen mérgezés alakul ki, hiszen a kész A-vitamint nem tudja kiválasztani az állat. Olyan készítményt keressünk hát a piacon, ami ezt a veszélyt kiküszöböli.

Főző-és sütőtök húsát, endíviát, valamint retekfélék, karalábé levelét, kelkáposztát naponta, egyéb zöldségeket, mint sárgarépa, articsóka, uborkát, kaliforniai paprikát, cékla levelét, brokkolit, káposztát, zellert alkalmanként adhatunk. Mielőtt új zöldségfélével etetünk, nézzünk utána, milyen gyakran, és milyen formában tálalhatjuk azt az agámánknak!

Almát, szőlőt, körtét, cseresznyét, dinnyeféléket, szilvát is adhatunk, itt is érdemes egy pontos listát keresni, mit is adhatunk. A citrusféléket nem tudják megemészteni, ezeket ne adjuk az agámáknak.

Nézzünk meg néhány eleséget a „tiltólistáról” :

Saláta és rokonai: Bennük nagyon sok a víz, kevés a tápanyag és gyakran szennyezettek vegyszerekkel.
A spenótot nehezen vagy nem tudják megemészteni, az avokádó mérgező az agámák számra, ahogy a madarak számára is.
Vadon befogott rovarral sose etessünk-, hordozhatnak parazitákat, vagy rovarirtó szerekkel is szennyezettek lehetnek.
Összesítve tehát- mielőtt egy új növényt kínálnánk-győződjünk meg arról, hogy kaphat-e belőle a kedvencünk.
A domináns hímre jellemző, hogy a beszórt táplálék nagy részét felfalja- így a többiek éhezni, az pedig elhízni fog. Etessük vagy tartsuk külön a domináns egyedet!

A fiatal egyedek gyakran, a felnőttek évente egyszer vagy kétszer vedlenek. A színük megváltozik, ilyenkor megkönnyíthetjük a vedlést egy langyos fürdéssel, és ha vizet spriccelünk a terráriumba- emelve ezzel a páratartalmat és megkönnyítjük a vedlés. A szakállas agáma is cafatokban vedlik-hagyjuk maguktól lepotyogni a bőrdarabokat, ne húzzuk le őket erőszakkal, nehogy megsértsük a bőrüket. Viszont az ujjaikra és a farkuk végére fektessünk nagy figyelmet- ha ott rajtuk marad a régi bőr, könnyen keringési zavarok, majd annak elhalása következik be! Ha ezt észrevesszük, fürdetés után óvatosan távolítsuk el a régi bőr maradványait.

Az ősz-tél beköszöntével, ahogy hűvösebb az idő és kevesebb a fény, az agáma inaktívabb lehet, többet alszik, keveset vagy alig eszik. Ez néhány hétig vagy hónapig is eltarthat. Érdemes kedvencünket hetente felébreszteni, megfürdetni langyos vízben és megetetni. Ugyan így nő a teleltetés hossza, de jobb kondícióban vészeli át a hűvösebb időt. A teleltetés akkor lényeges, és szinte kötelező, ha tenyészteni akarjuk az állatainkat- ahogy tavasszal növeljük a hőmérsékletet 20 Celsius fokról, úgy jön meg a szaporodási kedvük is. A hímek bólogatva-fekvőtámaszozva udvarolnak a nősténynek, ami a párzás után 2-2,5 hónappal lerakja a tojásait. 90 napig, 27-29 fokon, 90-100%-os páratartalom mellett keltethetjük ki a tojásokat.

Tovább a kajájukhoz. :)

Az agámák telelése/teleltetése

A szakállas agámák szabad környezetükben, természetes élőhelyükön a hűvösebb, illetve nem megfelelő környezetű időszakokat inaktív állapotban töltik. Ez nem ugyanolyan telelés, mint amilyet egy mérsékelt égövi hüllő hajt végre. Ilyenkor az állatok csak lelassulnak, nem táplálkoznak annyit, elbújnak. A terráriumban tartott szakállas agámákat nem feltétlenül szükséges teleltetni, de abban az esetben ha szaporítani akarjuk őket akkor ez mindenképpen hasznos.

Legtöbbször arra nincs szükség, hogy ezeket az állatokat a terráriumból kivéve valami hűvös helyen teleltessük. Abban az esetben hogyha a terrárium fűtését kikapcsoljuk, világítását csökkentjük, akkor ez a hőmérséklet visszaszáll erről a magas 30-40 fok közötti hőmérsékletről a szobának a hőmérsékletére. Ez legtöbbször elegendő ahhoz, hogy kiváltsa a későbbi szaporodásukat.

Ezen a hűvösebb hőmérsékleten az állatok vagy táplálkoznak vagy nem, nem kell aggódnunk, bármelyik szakállas agáma telelés közben több hónapnyi koplalást is képes lenne kibírni, hiszen ilyenkor nagyon kevés energiát használnak.

A teleltetés alatt is szükségük van folyadékra, tehát az itatóedénynek meg kell lennie a terráriumban. És ha ez a teleltetés - amely lehet 4-6 hét hosszúságú letelt - , akkor utána visszakapcsoljuk a terráriumnak a fűtését és a világítását és így az állatok néhány napon belül aktívak lesznek, sőt a hímek fokozottan fognak udvarolni a nőstényeknek. Szerencsés esetben a nőstényekben beindul a tojásoknak a fejlődése.